Székely Kalendárium

Ráhangoló a 22. kiadásra

„Így színezni, így festeni csak Isten tud, ily nagyszerű képet csak a mindenható természet tud elővarázsolni” – írta Orbán Balázs. Jókai Mór arról áradozott, „még a levegő is könnyebb, amint a Székelyföldre lépünk. Az egész táj képe átváltozik, a girbegurba egyhangú mezőség helyett erdős ligetek, hegyek következnek, a faluk sűrűn egymáshoz közel, a házak rendesen építve, csinos fa- és cserépzsindelyekre, mik hegyesen végződve, olyformán tűnnek elő, mint az armadilla pikkelyei.”

Mikszáth Kálmán sem akart elmaradni valamelyest idősebb kortársaitól: „Egyebütt csak mese-tündérország, gyermekek számára gondolták ki és népesítik be az ő ízlésük szerint, nálunk színvalóság… Székelyországnak nevezzük. Ami szépet, ragyogót el tudunk képzelni, azt mind oda helyezzük. Azért van bebútorozva csodálatos dolgokkal. Az Olt vizében nimfák fürdenek, éjjelente az erdőségekből izgató zúgás kél. Mintha az elmúlt századok diskurálnának ki onnan az emberekkel…”

„Az itteni ember nyáron a madarakkal kél, mezőn köszönti a feljövő napot; télen a hajnalcsillaggal ébred. Étele ízlik, álma édes, és a dologban nem ismer fáradságot” – állapította meg Kozma Ferenc a 120 éve megjelent A föld és népei című ötkötetes földrajzi kézikönyvben. Cs. Szabó László úgy érezte, „ebben a fürge, tréfacsináló népben van valami csodálatosan ódon. Hazajáró lelkekkel virraszt a tűznél, a pásztor Júlia szép lányt látja a mezőben, a szomszédban a balladabeli Barcsait ölik.”

Napjainkban is akad, aki – némileg Tóth Árpádot is parafrazálva – azt tartja, „kinek a szíve fáj, meggyógyítja ez a táj”, és „aki egyszer fenn volt a Hargitán, nemzetiszínű szalagot kötött a Nyerges-tetői kopjafákra, megismerte a székely ember »góbéságát«, belefeledkezett a Gyilkos-tó legendájába, felnézett a Békás-szoros sziklaóriásaira, felfedezte a kis falusi templomok középkori freskótöredékeit, elszorult a szíve az elárasztott bözödújfalui omladozó, vízben álló templom előtt, az visszamegy.”

Eme páratlan csodaország kapuját immáron sorban huszonkettedik alkalommal tárja szét Önök előtt a Székely Kalendárium – lépjenek be rajta! Mindezért köszönettel tartozunk támogatóinknak, és nemcsak a munkánkat anyagilag segítőknek (lásd a 2. oldalon), hanem a tartalom gazdagításához, népszerűsítéséhez más módon – pl. képanyaggal – hozzájárulóknak is. Viszont abbéli bizodalmunk, hogy a „csodafeltárást” folytatni tudjuk, elsősorban az olvasók ragaszkodásán alapul, hiszen számuk nem csökkent az elmúlt évhez viszonyítva.

Éppen ezért arra kérjük Önöket, ha Erdélyben járva olyan könyvesboltba tévednének be, ahol még nem árusítják ezt a kiadványt, kérjük, jelezzék nekünk a szekely@kalendarium.ro címen vagy Facebook-oldalunkon (https://www.facebook.com/SzekelyKalendarium/), hogy felvehessük vele a kapcsolatot. Azok jelentkezését is örömmel fogadjuk, akik valamilyen módon közreműködnének a terjesztésben. Ugyanis ha sikerül minden, Székelyföldet szerető olvasó kezébe eljuttatni a Székely Kalendáriumot, jövőnk biztosítva van!

Kocsis Károly

Feltárul csodaország kapuja!

A Kocsis Károly által szerkesztett, 336 oldalas, teljesen színes kiadvány őrzi az előző években kialakult és jól bevált rovatszerkezetét, a témaválasztás ezúttal is a székely múlttól a népi hagyományokig, a régi és újabb ételreceptektől a természetes gyógymódokig, a szűkebb pátriánkhoz kötődő riportoktól és interjúktól az ellenállhatatlan székely humorig terjed. Az impresszumban főmunkatársként tűnik fel Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutató neve, aki eleve a tartalmi gazdagodás és a kimagasló színvonal biztosítéka.